Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!
Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Húsvét másnapján mi jutott eszembe,
egy üveg rózsavizet tettem a zsebembe.
Elindultam véle piros tojást szedni,
engedelmet kérek, szabad-e locsolni.
Ide figyelj, nyuszi pajtás
jöjj be hozzánk egy kicsit,
nyújtsd ide a tapsifüled
súgok bele valamit.
Közeledik húsvét napja,
el ne felejtsd, kedvesem,
hogy a piros cukortojást
nagyon, de nagyon szeretem.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.
Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért pirostojást kapok.
Locsoló verset mondok most el nektek,
Mit Édesanyámtól tanultam, mint gyermek.
De mint a cserépnek, darabja elveszett,
Kiegészítettem a hiányzó részeket.
Szabad-e locsolni?
Ha nem szeretnél lemaradni semmiről, kövess minket itt is:
